coursing pályák más szemmel

Érdekességként egymás mellé tettem méretarányosan 2021-es coursing EB egyik pályáját (többek között whippetek, magyar agarak is futottak rajta), valamint az októberi Dunakeszin rendezett CACL coursing verseny második pályáját. Egy szűk területen is lehet kellően technikás pályát építeni, amit a Holland pálya is tökéletesen bizonyított.

Itthon megszokták a versenyzők, hogy van (jó esetben) egy nagy terület, ahova letesznek 10 tárcsát és építenek egy körpályát. Az agár pár verseny után elkezd kertelni, amire a nyúlhúzó még rá is erősít azzal, ha behúzza az agár elé a nyulat.

A nemzetközi színvonalas coursing viszont messze nem erről szól, érdemes ilyen szemmel is nézni a versenyeket. A második képen találjátok a tavalyi svéd VB négy pályáját, látszik, hogy teljesen más kávéház mint az itthoni versenyek. (Ezeken a pályánkon 20+ tárcsa szokott lenni, nem egyszer közel a 30-hoz).

Miért jók az ilyen pályák? Az agár nem tudja, hogy mikor jön a 180 fokos visszafordító, lekertelni nem lehet, hisz nem fog visszafordulni a pálya közepén csak úgy. Hiába ér ugyanoda vissza a kutya a futam végén, e tekintetben nem egy körpálya, nem rontja a kutya futásának a minőségét.

Vélemény, hozzászólás?